A közösségi hely gondolata a Budapesten tanuló schönstatti kötődésű egyetemista fiatalok igényeként merült fel. Legyen egy hely, ahol találkozhatunk, ahol otthonra lelhetünk. A gondolatot tett követte, ennek nevében egy imakilencedet indítottunk, amely végigkísérte új otthonunk keresését. Mindazok, akik imáikkal, áldozataikkal és munkájukkal kísérték kezdeményezésünket 2011. szeptember 24-én aláírták Nyilatkozatunkat. Áldozatainkat is gyűjtöttük, amellyel a Szűzanya kegyelmi tőkéjéhez szerettünk volna hozzájárulni szándékunk komolyságának bizonyításaképpen.
Néhány nappal a Kilenced lezárása előtt egy nagylelkű felajánlásnak hála otthonra leltünk. Ez az első Közösségi Hely a Gellért téren volt egy másfélszobás kis lakás, amelyet 2012 szeptemberétől egészen 2016 júniusáig használtuk. Ez idő alatt sok-sok programot szerveztünk oda: a hittanokon, miséken, csoportalkalmakon kívül voltak hajnali imák, közös ebédfőzések, volt, hogy a lányok tartották ott elnökségválasztójukat, vagy éppen a fiúk a Vértezőt. Praktikus helyen volt, könnyen megközelíthető, közel a BME-hez. Bár olykor már (hála Istennek) szűknek bizonyult, vagy esetleg sötétnek tűnt, mégis törődtünk vele: pályázatot adtunk be, hogy csinosíthassuk, alakíthassuk. Aztán „odafönt másképp tudódott ki az igazság”, mert éppen amikor már otthonossá varázsoltuk volna, derült ki, hogy el kell hagynunk (tulajdonoscsere miatt).
2016 – 5 év után – ismét az otthonkeresésről szólt, és a Szűzanya ismét megmutatta gondoskodó hatalmát: „A Szűzanya az otthontalanoknak a saját szívét adja otthonként” /J. Kentenich/ S, hogy milyen nagy szíve van, arról 2016 novemberére meg is győződhettünk: nemhogy egy kis lakást kaptunk, hanem egy egész házat, s nemcsak pár évre, hanem viszonylag hosszú időre. És a megközelítési lehetőségek talán még jobbak is, hiszen a Móricz Zsigmond körtér egy viszonylag forgalmas hely... Az ilyen nagy ajándék azonban nagy felelősséggel is jár, de mi ismét meg akarjuk mutatni, hogy komoly a szándékunk. Most egy újabb komoly feladat áll a fiatalok előtt, hiszen képességeinkhez mérten szeretnénk segíteni a lakás felújításában, illetve terveink szerint szeptembertől sok-sok programmal töltjük majd meg a helyet, amelynek természetesen a fenntartását is fedeznünk kell. Mindez egyéni és közösségi felelősségvállalást is jelent, és reményeink szerint közösségünk erősödéséhez és apostoli gyümölcsözőségéhez vezet. Pontosan úgy, ahogy azt a közösségi hellyel és a Kilenceddel kapcsolatban eredetileg is megfogalmaztuk. Ez az út azonban még előttünk áll, kérjük továbbra is kísérjetek bennünket imáitokkal!