Szeretettel köszöntök mindenkit!
Az elmúlt év egy nagy közös gondolatáról szeretnék beszámolni, amely az ifjúságot, a lány és fiúmozgalmat megmozgatta. Régóta érett bennünk a vágy, hogy találjunk egy helyet Budapesten, ahol otthont kaphatnak közösségeink. Ahová meghívhatjuk a Szűzanyát, amely kedvenc helyünkké válhat, s ahol kialakíthatjuk a Tilmann atya által olyan sokszor hangsúlyozott légkört. S ahol ezt a légkört megtapasztalhatóvá tehetjük mások számára, így válva apostoli közösséggé.
Ennek a vágynak a beteljesüléséről szeretnék mesélni három olyan gondolat fényében, amelyeket fiatalokként Tilmann atyától tanultunk közvetlenül, vagy szüleink által közvetve.
Az első gondolat, hogy a Szűzanya nagynak lát bennünket. Nagy feladatokra hív, és a feladatokat vágyként ülteti szívünkbe. Ez a gondolat abban segített bennünket, hogy látván lehetőségeinket, mégis merjünk a közösségi hely megvalósításán gondolkozni. Tudtuk ugyanis, hogy pusztán a magunk erejéből elképzelhetetlen, hogy találjunk 50 négyzetmétert, amelyet meg is tudunk fizetni, fenn tudunk tartani, s ahol megvalósulhat mindaz, amire vágyunk.
A második gondolat, hogy a Szűzanyával való közös munka az alapító levél szellemében úgy kezdődik, hogy „bizonyítsátok be először, hogy komoly a szándékotok, hogy valóban szerettek!”. Tilmann atya száz élő háziszentélyt kért a családoktól, mielőtt a kápolna felépítéséhez hozzáfoghattak volna, s körülnézve itt Óbudaváron valamennyien láthatjuk, hogy ez a háttér milyen csodálatos gyümölcsöket érlelt az évek során. Így mi is szerettük volna bizonyítani hűségünket, elkötelezettségünket ehhez a vágyhoz. A tavalyi ifjúsági találkozón, szeptember 24-én kilenc hónapos ima kilencedet hirdettünk meg. Elhatároztuk, hogy kilenc hónapon keresztül hordozzuk és építjük ezt a vágyat. Az ezzel kapcsolatos nyilatkozatot 46-an írtuk alá.
A kilenced során minden hónapban Kentenich atya otthonnal, otthonossággal kapcsolatos gondolatait olvastuk. Felajánlásokat, áldozatokat és örömöket gyűjtöttünk a kegyelmi tőkébe. S közösségeinkben és önmagunkban próbáltuk megtalálni az otthonnal kapcsolatos elképzeléseinket, és igyekeztünk tisztázni mozgalmaink helyzetét, céljait és a közösségi hely szerepét mindebben, s hogy mit jelent számunkra schönstattinak lenni. Áprilisban jótékonysági koncertet szerveztünk, hogy újra átgondolhassuk és mások számára is bemutathassuk a kilenced gyümölcseit.
A harmadik gondolat, amit Tilmann atyától tanultunk, hogy a Szűzanya nehéz asszony. A kilenc hónap alatt sokszor nem volt könnyű tisztázni, hogy mire is vágyunk igazán. Mekkora legyen ez a hely? Mennyit tudunk érte áldozni anyagilag és energiában, egyénileg és közösségként? Mivel szeretnénk megtölteni ezt a helyet? Hogyan szeretnénk működtetni? Hogy válik az valóban otthonná önmagunk a Szűzanya, és mások számára?
A kérdéseket sokszor lassan, nehezen, kemény munkával sikerült megválaszolni. Mindazok a lehetőségek, amelyek megtaláltak minket, s amelyek végül nem váltak valóra ahhoz segítettek hozzá, hogy letisztuljon, világosabbá váljon a vágyunk. De minden igyekezetünk, áldozataink és imáink ellenére úgy tűnk, hogy ezen a mai napon, a kilenced lezárásának hajdan meghirdetett napján – amely nem eltervezett csodálatos módon egybeesik Tilmann atya aranymiséjének ünneplésével – csak a törekvésünkről fogunk tudni beszámolni, sikerről nem.
S ekkor tapasztalhattuk meg a Szűzanya humorérzékét. Öt nappal ezelőtt, kedden megtalált bennünket egy nagylelkű felajánlás: egy 50 négyzetméteres, baráti áron kiadó lakás a Gellért tér közelében, amely minden szempontból megfelelt eredeti elképzeléseinknek. Szeptembertől ebben a lakásban kezdhetjük felépíteni azt az otthont, amelynek gondolatát kilenc hónapon keresztül hordoztuk.
Így most szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik imáikkal, áldozataikkal, adományaikkal, munkájukkal hordozták az ügyünket, s most velünk együtt örülnek ennek az új kezdetnek. Külön köszönjük a Szűzanyának, hogy egészen az utolsó pillanatig elfátyolozta előlünk valódi szándékát, s így valóban kilenc hónapon keresztül törekedhettünk arra, hogy bizonyítsuk hűségünket. S köszönjük Tilmann atyának és a családoknak, hogy példájuk megmutatja, hogyan törekedjünk nagy célok felé.
Számunkra pedig a jövő feladata, hogy a közösségi helyet fenn tudjuk tartani, meg tudjuk tölteni értékes tartalommal, s hogy az eredeti szándékunkhoz hűen otthont teremthessünk közösségeink, a Szűzanya és mások számára is. Ehhez a feladathoz várjuk minden fiatal támogatását és munkáját. De szeretnénk meghívni a családokat is a közös gondolkodásra, hogy hogyan válhatna ez a hely valóban gyümölccsé az egész magyar Schönstatt Család számára.
Óbudavár, 2012. június 24.
Ther Tamás