Részlet az Életöröm lelkigyakorlatból
Gondoljunk önmagunkra: Nálunk honnan ered sokszor az ügybuzgó sürgés-forgás? A teljesítményeink miért mind kifelé irányulnak? Nemde nagy részben onnan, mert úgy tudjuk és ezt a közvéleményben is támogatják, hogy saját jellemünk és mások lelkének átformálásában lényeges eredmény nem várható, ezért átváltunk az ügybuzgó sürgés-forgásra, más területeken való egyéb teljesítmények és mindig újabb eredmények hajszolására? Ezt látjuk a puritánoknál és más emberek gyerekeinél is. Összefüggést látunk a kapitalizmussal: mennyire komolyan keresik ott a sikereket a teljesítmények alapján; majd később - a hatékony siker-éhség miatt – már teljesítmények nélkül akarták a sikereket. Nemde így van ez ma is? Nemde siker az ismérve a helyesnek és az egészségesnek? Nem érzik, hogy mennyire fontos lenne, hogy egy kicsit átállítsuk magunkat itt, ezen a vonalon?
Nem kell-e a teljesítmény és a siker utáni törekvésünket ismét visszaáramoltatni és a saját ill. mások lelkének átistenítésére és erkölccsel való áthatására koncentrálni? Ha igaz az, amit tegnap este mondtunk: Aki ma segíteni akar a világ legyőzésében, annak muszáj, hogy Istentől és erkölcstől átjárt ember legyen.
De ha elrabolom az emberektől a teljesítmény feletti örömet; ha a követelményeket túl magasra srófolom, ha mindig újra lerángatom az embert, akkor a teljesítményre való mélyreható törekvése ki fog siklani egy másik oldalra. Biztosan állíthatom, hogy ebben az esetben a saját lélek és más lelkek karakter-formálásának lendülete egyre jobban el fog lanyhulni.
Tudják, hogy hova akarok kilyukadni? Igen nagy jelentősége van azon fáradozásunknak, hogy örömet plántáljunk a tevékenységünkbe, hogy örömre neveljünk mindenhol, ahol erre csak lehetőségünk van!
Szabadjon most gyorsan levonni a tanulságot az áldás és a menekülés e kettős áramlatából. Azt kell mondanom: Ahol mélyreható módon ápolják az örömet és erre nevelnek, ott várható, hogy megvan a minőségi munkák és teljesítmények biztosítéka. Nemde ez a helyzet: ahol örömmel eveznek, ott a munkavégzéshez hozzákapcsolódik az a gondolat is: végezzünk minőségi munkát! De vizsgálják meg, mennyiben támasztja ezt alá a tapasztalat!
Azt is mondhatjuk, hogy az orvoslásban az öröm elismert gyógyító szer. Bizonyíték: Ha az öröm szárnyakat ad a léleknek, a vér megnyugszik és örömmel csörgedezik, megszűnik a lélekre és a szervekre ható erős nyomás. Igen, minden bizonnyal mondhatjuk, megérné a fáradságot, hogy az örömre-nevelést mint gyógyító tényezőt szélesebb körök számára is hozzáférhetővé tegyük. Nemde saját tapasztalatból is ismerjük ezt? Ha egy nagy öröm van bennünk, akkor ez az egészségi állapotunknak egész különösen jót tesz.
És végül: Örömteli alapbeállítottság jelenti a kulcsot az emberek szívéhez. Egy ilyen embernek a zsebében van a szívek kulcsa. Egy ilyen ember olyan mint egy élő varázspálca, aki mások lelkében mély titokzatos (öröm)forrást fakaszt nemcsak a lényével, hanem a szava által is, a beszéde és a cselekedetei által.
Az öröm hiánya pedig, a szomorú ember – csak nagyon nehezen képes minőségi munkát végezni. Mily erősen akadályozza a szomorúság, ha hosszabb ideig tart, a gyógyulási folyamatot! És a szomorú ember elveszíti az átmeneti befolyását is embertársaira.
(...)
Az örömre való nevelésnek ezért muszáj, hogy jelentős helyet foglaljon el a teljes nevelés rendszerében.
Vizsgálják meg, hogy átütő volt-e a bizonyítás. Igaz az, hogy az öröm, az öröm-ösztön az emberi természet egyik ős-ösztöne? Itt és ott a hatások, az áldás és az átok nagyon mélyrehatóak. Ha követték a gondolatmeneteimet és időt szakítanak az elmélyülésre, nem lesz nehéz, hogy sok kudarcot, sok betegséget a saját életükben és a lelkipásztorkodásban az öröm-hiányra, az öröm-nevelés hiányára vezessék vissza. Ezért a jelmondat: Neveld magadat és másokat egyre inkább az örömre!
Örömforrás vagyok-e más emberek számára? Hogyan válhatok még inkább azzá?
Milyen feladatokat végzel örömmel?
Milyen feladatok jelentenek nehézséget a számomra? Hogyan végezhetem ezeket mégis szabadon, örömmel? Mi segít átértékelni ezeket? Egy apró részletük, egy elért eredmény, egy felajánlás, egy hosszú távú cél?