A Szentély – egy hely, ahol az ég a földet érinti
2. rész
Daniela Mohr-Braun előadásának kivonata, melyet a 2011-es német zsinaton Schönstattban mondott
Mária magában foglalja a szentélyben Jézus jelenlétét
Minden: az egész üdvtörténet, a szent helyek, a szent jelek, minden a szentélyünkben jelen van a számunkra. Mégpedig minden szentélyünkben: az Ősszentélyben, a leány-szentélyekben, a házi- és szívszentélyekben. Ha és amennyiben Mária jelen van (és ebben hiszünk), akkor betölti lényének valóságával ezt a teret. Ha Mária a szentélyben jelen van, akkor itt van a Fiú emberréválása. Itt van Názáret, Betlehem, Golgota, az utolsó vacsora terme... Mária mindezt folyamatosan a szívében hordozza, ez életének beteljesült valósága. Jézusssal való életének egyetlen állomását sem veszíti el: a testi anyaságot, a Jézushoz, mint gyermekéhez való közelségét, a kereszt alatt való szenvedését, a feltámadás élményét, a tanítványokkal való együttes imádkozást a Szentlélekért. Mindezt megőrzi, mert mindezen állomások újra, itt és ma az Egyházban újra megvalósulnak. Az akkori, a régi üdvtörténeti események, mintegy szellemi Ősrobbanás, mely most végtelen dinamikával kiterjed és mindent, ami van Húsvét valóságának fényébe szeretné bevonni. És mindennek közepette úgy áll Mária mint az egész teremtés „frontasszonya”. Ahol találkozunk vele, belevon bennünket az új teremtés dinamikájába.
A sok szentély nem más, mint Jézus egyetlen üdvtörténetének részdarabjai.
Ebből kiindulva nem játék, ha a Schönstatt-szentélyeknek az üdvtörténeti helyek neveit adjuk (Sion, Tábor, Moriah...) Ezek a nevek világos meghívásokként hatnak, hogy ezeken a helyeken a megfelelő kegyelmeket keressük és befogadjuk, és engedjük, hogy magukkal vigyenek bennünket az Istennel való találkozásba és a bibliai üdvtörténeti folyamatba. És biztosak lehetünk abban, hogy a megnevezett bibliai szent helyek teljes valósága a mindenkori szentélyben teljesen jelen van. Isten az ő teljes valóságában jelen van a szentélyben, az Istennel való találkozásnak azzal a titkával, melyre a szentély neve utal.
A megnevezett bibliai szent hely (pl. Sion) kegyelmét kell keresni és megkapni. Természetesen nem kizárólagosan, mintha ezt más helyeken nem lehetne megkapni. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy Isten meghívásáról van szó, hogy ezeken a helyeken épp ezt a kegyelmet keressük és bontakoztassuk ki. A szentélyek nevei meghívnak szerves egyoldalúsággal, de nem kizárólagosan, hogy az adott helyen az üdvtörténetet kibontakoztassuk és ezt a kegyelmet nekünk ajándékozzák, ha benső éberséggel várjuk. Mi iránti éberséggel? A vallási ős-élmény utáni éberséggel: hogy Isten jelen van, szeret és küld engem. Vagy Mária jelen van, szeret és küld engem, vagy Jézus jelen van, szeret és küld engem...
A szentély és benne Mária - ez nem egy lelkipásztori trükk. Az otthonosság kegyelme - nem egy pszichológiai stratégia. A szentélyünk egy olyan kegyhely, ahol Isten szeretete megérinti a földet. És mivel ez így van, ezért van itt az otthonosság -, lelki átalakulás - és apostoli gyümölcsözőség - kegyelme. Ha én egy embert csak bizonyos számító szándékkal vezetek a szentélybe, akkor pont a lényeges nem történik meg. Ha szentélyeinkből egyszerűen csak istentiszteleti helyet csinálunk, melyeknek stratégiai értéke van, akkor a lényeg elmarad. Nem azért reprodukáljuk a szentélyt, hogy (mint a HILTON) egy meghitt érzést nyújtsunk, vagyis nem egy lélektani törvényszerűség miatt. Ez így csupán stratégia lenne. A szentély nem stratégia miatt műkszik. A döntő a szentélyben az ős-élmény: Isten jelen van szeret és küld engem. Mária jelen van szeret és küld engem. Ezt a döntő élményt nem lehet csinálni, nem lehet reprodukálni, ezt ajándékba kapjuk. A hely nem önmagától hat, csupán a jelenléte által, mint egy gyógyszanatórium vagy mágikus tárgy. A hely azáltal hat, ha és amennyiben szeretet van, ha és amennyiben itt emberek felszabadítják magukat a közösség iránti szeretetre, ha és amennyiben megtapasztalják: Isten jelen van szeret és küld engem. Az otthon - a szeretetet jelenti. Valakinek otthont ajándékozni annyit jelent, hogy bevonjuk személyes szeretetünk térségébe. Ez csak akkor megy, ha önzetlenül, számítás nélkül szeretünk.
Mivel járulhatunk hozzá a szentély gyümölcsözőségéhez?
Ahogy nem lehet a szentélyt csupán lelkipásztori eszközként félreértelmezni, ugyanúgy a szeretetszövetség sem egy lelkipásztori trükk. A számító szándék nélküliség (önzetlenség) jelenti az abszolút mértéket, úgy is mondhatjuk, hogy ez az isteni mértéke minden szeretetszövetségnek, melyet emberek egymással kötünk. (A szeretetszövetség egyetlen célja maga a szeretet). Aki csak a partnere vélt hűsége mentén köt szeretetszövetséget, vagy egy bizonyos célt akar elérni vele, az sosem kötött igazi szeretetszövetséget. Ő így egy cél-szövetséget kötött. Egy cél-szövetséget pl.: a lelkipásztori céljai érdekében. Nem mondhatom senkinek sem, hogy azért szeretlek Téged, hogy megtaláld a Jóistent. És ha megtaláltad, akkor viszlát, elválunk egymástól. Tudjuk, hogy Kentenich atya ezen a ponton milyen egyértelmű volt: felajánlotta/odaadta a szívét.
A szeretetszövetség egy olyan szövetség, melyet szeretetből, szeretetben és szeretetért kötünk. A szeretetszövetséget nem lehet próbaidőre vagy a csalódásig kötni. Nem lehet hátsó gondolatokkal kötni. Nem kínálhatom fel a szívemet egy embernek, hogy aztán később kidobjam onnan, amikor elérkezett oda, ahova akartam, vagy ahova soha nem akartam. Ezt nem lehet/nem szabad. Mindannyian tudjuk, hogy a szeretet örökre szól, hogy hűséget jelent. A szülőknek meg kell tanulni a gyerekeiket azért szeretni, mert a gyerekeik, nem pedig azért, mert olyanok, amilyeneknek szeretnék/álmodták őket. Meg kell tanulnunk szeretni őket, és Istentől ki kell könyörögnünk egy nagyobb szeretetet annál, mint amit magunkból ki tudunk csiholni.
Az őszinte, számítás nélküli, áldozatkész szeretetért folytatott harc az, mellyel hozzájárulhatunk a szent helyek létrejöttéhez. Ez a számítás nélküli hűség, mely tovább szeret, ha csalódott is, talán a legdöntőbb, mellyel hozzájárulhatunk a szent helyek létrejöttéhez… Hogy Isten mértéke szerint egymásnak oly nagyvonalúan, ahogy csak lehet, minden nap újra megbocsátunk.
A szeretetnek teret biztosítani az életünkben, hogy Isten szeretete a szentélyben teret nyerhessen. Ha mi a szeretetszövetségben a hűségre egy világos „IGENT” mondunk, akkor kiélesedik a hallásunk Iránta, aki irgalmasan közöttünk lakik. Akkor Istennek teret adunk. Isten szeretné gyermekeinket egy családba összegyűjteni, hogy ne csak a személyes szent helyeinket találjuk meg, hanem a szent helyeinken egymásra is rátaláljunk.