A Szentély – egy hely, ahol az ég a földet érinti
1. rész
Daniela Mohr-Braun előadásának kivonata, melyet a 2011-es német zsinaton Schönstattban mondott

  
A szent hely ősi megtapasztalása a Bibliában (Kiv. 3,1-14)
„Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Isten angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. Így szólt magában: "Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor." Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: "Mózes, Mózes!" "Itt vagyok" - felelte. Erre így szólt: "Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld." Azután így folytatta: "Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene." Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.
Az Úr pedig így szólt: "Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. Most tehát Izrael fiainak a kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket. Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból." Mózes így szólt Istenhez: "Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?" Isten ezt válaszolta: "Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van... Ha majd kivezetted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutattok be áldozatot Isteneteknek."
Mózes ezt mondta Istennek: "Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? - mit feleljek erre?" Isten ezt válaszolta: "Én vagyok, aki vagyok." Azután folytatta: "Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok."

 
Mózes hármas megtapasztalása:
- Isten jelen van. Le kell vennie a saruját mert félelemkeltő, tűz Ő, mely szentté tesz.
- Isten szeret. Nem tart távolságot, egészen közel jön. Ő ismer minket, szenved velünk és meg szeretne menteni.
- Isten küld. Mert meg szeretne menteni. Ezt a Mózest küldi, aki gyengének érzi magát, aki gyilkolt... Pont őt küldi.

A schönstatti Ősszentély: Kentenich atya ős-élménye
Kentenich atya ős-megtapasztalásai a saját életében:
Mária jelen van; szeret engem. Szüksége van rám és küld engem.
Mária jelen van (otthonosság), szeret (a szeretete átalakít) és küld (apostoli küldetés és gyümölcsözőség).
A fiatal Kentenich ezt tapasztalja meg és ez menti meg őt. Ez az ős-tapasztalata Máriával, ez a mély kapcsolata, mely Oberhausen óta növekedett és megtartotta őt, ez az élmény, hogy „ő jelen van, szeret és küld” megtestesül, alakot ölt és ebből lett a szentély.
Kentenich atya ős-élménye lakást keresett és talált a kis Szent Mihály kápolnában. Itt berendezkedett, átalakította és ebből a kápolnából lett a schönstatti Ősszentély. Mária szállást keresett és a szentélyben szállást talált. Ez azért volt lehetséges, mert előzőleg már Kentenich atya szívében otthonra talált. Tulajdonképpen a Kentenich atya és Mária közti szeretetszövetség keresett és talált szállást a szentélyben. „Mária itt van, szüksége van rám és szeret engem” – ez költözött oda, és egy olyan teret hozott létre, melybe másokat is meghív. Akik elfogadják hívását, azok szintén megtapasztalják, hogy Mária jelen van, szeret és küld. Akik pedig belekapcsolódnak Kentenich ős-élményébe, nem maradnak egyedül, hanem egy családot alkotnak. Mindazok, akiket ez a szent hely megérint, osztoznak Kentenich atya élményébe, Mária szeretében és küldetésében. Vagyis a szentélybe jövőknek közös Isten-élményben van részük. Ez a közös Isten-élmény hozza létre a közösségünket és a közös utunkat. Minden a szentélyben kezdődik és folyamatosan minden onnan ered. „Aki keres engem, megtalál a szentélyben” – mondta/mondja Kentenich atya. Az ő lelke, ős-élménye testesül meg a szentélyben, ezen a szent helyen, ahova beléphetünk ugyanúgy átélhetjük, mint ő, hogy Mária jelen van, szeret és küld. Ebbe az ős-folyamatba lépünk be, ha belépünk a szentélybe. Micsoda ajándék ez nekünk, schönstatti családunknak, hogy alapítónk szíve létrehozott egy olyan teret, melybe beléphetünk mint az Istennel való találkozás/kapcsolat barlangjába, nem csak lelkileg, hanem fizikailag is. Mi történik ott? Minden itt történik, ami Isten és világ, ég és föld, Isten és Mária, Jézus és az Egyház között történt és történik. Itt és most az egész üdvösségtörténet jelen van a szentélyben!

Létezik egy (különleges) szent hely, mióta Isten Jézus Krisztusban eljött közénk
Miféle szent hely ez? Jézus beszélget a szamariai asszonnyal Jákob kútjánál. (Jn 4,19-26) Az asszony mondja:
„Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, Ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell Őt." Jézus így válaszolt: "Hidd el nekem asszony, eljön az óra, mikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván. Lélek az Isten: lélekben és igazságban kell őt imádni." Az asszony így szólt: "Tudom, hogy eljön a Messiás — vagyis a Fölkent. Mikor eljön, tudtunkra ad majd mindent." Jézus erre kijelentette: "Én vagyok az, aki veled beszélek."
A lélekben és igazságban való imádásról beszél Jézus az asszonynak. Mióta Isten emberré lett, mióta a Fiú minket embereket bevon az Atyával való viszonyába, az Atya imádásába, azóta az üdvösség számára nincs már kitüntetett hely. Sokkal inkább Jézus személye maga a szent hely. Aki benne és vele együtt imádja az Atyát, az imád lélekben és igazságban. Ehhez nincs szükség semmiféle konkrét helyre, hanem Jézusra és az ő nevére, az ő nevében való imádságra, ebben áll az igazi imádság és ebben van Isten jelenléte. „Én vagyok az, aki veled beszélek” ebben az „én vagyok”-ban benne van a messiási kijelentés, melyre a szamaritánus asszony utal. Jézus azt mondja: igen asszony, én vagyok a Messiás, akire vársz. De ebben az „én vagyok”-ban még több is rejlik. Benne van Istennek, Mózes Istenének a neve, melyet a csipkebokorban kinyilatkoztatott: „én vagyok, aki veled vagyok”. A Messiás az a „hely”, akiben jelen van Isten és benne, a Messiásban szeretne az emberekkel találkozni. Az az Isten, aki az égő csipkebokorból Mózest megszólította, és az a Jézus, aki a szamáriai asszonynak mondta: „én vagyok”, egy és ugyanaz (a személy). Tehát Jézus valóban Isten szent helye, az ő szentélye. Mivel Jézusban Isten jelen van a világban, ezért már nincs olyan szent hely melyet az embernek fel kellene keresnie, hogy üdvösségét megtalálja és Istennel találkozzon. Már nem kell egy bizonyos helyre elzarándokolnunk, hogy Istent megtaláljuk. Jézushoz kell mennünk, aki Isten szent helye. Ő Isten jelenléte a világban. Ezt világítja meg a Jelenések Könyvének látnoka, amikor a mennyei Jeruzsálemről beszél (Jel 21,22):
„Templomot nem láttam benne. Az Úr, a mindenható Isten, és a Bárány a temploma.”
Jézus az Isten temploma, Őbenne Istennél lakhatunk.
Ezekkel a megfontolásokkal azonban még nem vagyunk a schönstatti szentélyünknél. Tovább kell mennünk még egy lépéssel. Az emberréválás a teológiai kulcs ahhoz, melyet az Újszövetségben a szent hely jelent. Ha az ember egy másik emberrel igazán találkozik, akkor ezt szeretetnek nevezzük. Mi keresztények hisszük, hogy Isten emberré vált és hisszük, hogy Isten szeretetből lett emberré. A Fiú, ha emberré lesz, az emberekhez megy. Nem csak sétál egy kicsit a Földön és a távolból integet nekünk; hanem eljön oda, a mi végső helyünkre, ahol mi emberek Isten nélkül vagyunk, oda ahol nehéz, ahol nagyon rossz: a bűnünkbe, az Istentől való elfordulásunkba, a poklunkba. Odamegy, hogy ott legyen együtt az emberekkel, minden emberrel és őket ott szeresse. Ezen a végső helyen való szeretet által megy végbe a megváltás.
A Fiú emberréválása, a halála és feltámadása a világ univerzális üdvözítő eseménye. Ezt mondja hitünk.
De ennek az univerzális eseménynek mindenki számára megtapasztalhatóvá és elérhetővé kell válnia. Tehát mindig újra meg kell testesülnie és ezt közvetíteni kell a te és az én számomra. Ezért van az egyház és a szentségek. És ezért vannak az Újszövetség szent helyei is. A szent helyek legmélyebb valósága abban gyökerezik, hogy Jézus emberré lett. Jézus velünk akar lenni és maradni az ő testi megtapasztalhatóságában. Mindenki számára most és minden időben elérhető akar lenni. Ezért vannak a szent helyek szerte a világon. Helyek, ahol megtapasztaljuk, hogy Isten jelen van, szeret és küld engem.